Hali mindenki :)

Na szóval az van hogy elég rendesen elhanyagoltam ezt a blogot... igen, tudom és sajnálom is...:(
Viszont most új erővel akarok neki indulni még egyszer ennek a blognak. De nem itt.
Kicsit átírom majd az egészet, néhol változtatok majd de a történet ugyan az marad.

Ezen az oldalon fogjátok megtalálni az újraírt szöveget: http://youmakemestrongwithlouistomlinson.blogspot.hu/


Itt megpróbálom még jobbra megírni és remélem többen kedvet kapotk majd hozzá.
Nagyon sok puszi :* :Virág

3. Fejezet

3. Fejezet

*Louis szemszög*

 Mikor meghallottam Niall aggodalommal teli hangját azonnal rá néztem. Ő már nem engem nézett ezért a mögöttem álló lányra kaptam a tekintetem. Holt sápadt volt és a lábai roskadoztak maga alatt. Olyan gyorsan történt minden... Lucy elvesztette a teste felett az önuralmát és nagy gyorsasággal zuhant a föld felé. Én megindultam felé, átszeltem a kettőnk közőtt lévő pár méter távolságot de nem lehettem elég gyors. Már csak a puffanás és földet ért. Azonnal hallottam a lépteket mögülem, majd Harry tűnt fel közvetlen mellettem. A lányt egy mozdulattal kaptam fel a földről majd a közeli kanapéra fektettem.
-Jól van? -kérdezte Niall félelemmel a hangjában
-Még a drog hatása alatt van -válaszoltam nyersen
-Mi legyen vele? -szegezte nekem a kérdést Harry
-Visszük magunkal -jelentettem ki majd szedelőzködni kezdtünk.

*Lucy szemszög, visszaemlékezés*

-Kész a vacsora! -rontott be a szobámba Helena
-Remek -dörmögtem magam elé- nem vagyok éhes!
 Sóhajtott egyet majd eltűnt az ajtó mögött. Többet úgysem fog bejönni szóval kezdhetek készülődni. Az ajtómat bezártam...kezdjük! Fogtam egy nagyobb válltáskát és vagy két váltás ruhát belegyömtem. Lesz ami lesz! Raktam még be mellé sminket, egy váltás cipőt, parfümöt, telefont, pénzt....szóval csak a legszükségesebbeket. Belebújtam a ruhámba majd tárcsáztam Emily számát.
-Szia kész vagyok! -jelentettem ki büszkén.
-Rendben akkor a Red Angel sarkánál találkozunk -mondta majd le is rakta.
 Kitártam az ablakom majd ahogy a hűvös szél megcsapott olyan gyorsasággal nyúltam az ágyamon heverő bőrdzseki után. Az ablak melletti fa ágai megkönnyítették a lejutásomat. Amikor már szilárd talajon álltam belebújtam a magassarkúmba és az árnyék mentén elhagytam az udvart. A cipőm minden egyes lépéssel az emberek tudtára adta hogy közeledem. A szórakozó helyre érve megpillantottam barátnőmet és még néhány srácot. Ismerősek voltak de ilyen messziről nem tudtam kivenni. Emily kiszúrt és intett hogy menjek oda. Mikor már csak pár  méter volt köztünk felismertem őket. Nem tudtam hogy most csak álmodok vagy valami....de nem, előttem állt a....One Direction.

*Visszaemlékezés vége*

"One Direction" a fejhasogató fájdalom mellett ez volt az amin elidőzött a gondolatom. Nem vagyok annyira oda értük...na jó ez hazugság mivel igenis oda vagyok értük csak nem úgy mint a többi rajongó...! Amúgy szeretem a zenéjüket.
 Arra eszméltem fel a gondolataimból hogy már nem fáj annyira a fejem. Lassan nyitogatni kezdtem a szemem, de biztosan változott valami amíg "aludtam". Jah....én hülye, már nem is ott vagyok mint ezelőtt..! Vajon mennyi ideig voltam kiütve? Erre a kérdésre csak akkor tudom meg a választ ha végre felkelek. Na hát le is toltam a pokrócot amivel be voltam takarva. Majd törökülésbe helyeztem magam hogy jobban szemügyre vegyem a helységet.
 Óriási volt...talán nagyobb mint a szálloda szoba ahol először voltunk. Minden egyes apró részletet megnéztem mikor nyikordult az ajtó jelezve hogy valaki jön. A szőke srác Niall lépett ki az ajtó mögül majd arcán vigyor jelent meg. Közeledett felém, pár lépéssel szelte át a közénk férkőző távolságot. Levágódott mellém a kanapére majd érdekesen bámult.
-Meddig voltam kiütve? -törtem meg a bizonyos "kínos csendet".
-Úgy kb öt óráig -válaszolta komolyságot színlelve
-Te jó isten -motyogtam magam elé alig hallhatóan.
-És most hol vagyok? -fordultam felé kíváncsisággal
-Nálunk -válaszolt majd az ajtó ismét nyikorgott, mire oda kaptam a fejem. Louis alakja tűnt fel kezében a táskámmal.
Felém nyújtotta majd egy szexi mosolyt villantott. Felpattantam és indultam is érte. A kezembe adta majd megszólalt.
-Menj fel, fürödj le és majd utána mindent megbeszélünk! -mondta mosolyogva
-Ja és ha bármire szükséged van csak sikíts! -tette hozzá még utoljára.
 Felsiettem az meletre majd reflexből indultam meg a fürdő felé. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. A meleg víz kellemesen érintette bőrömet, majd kiszállt belőlem minden kétség és aggodalom. Egy törülközőt magam köré csavarva   léptem ki a zuhany kabinból majd a táskám melletti ruhákra esett a pillantásom.
-Biztos vagyok benne hogy az 10 perce még nem volt ott! -mondogattam magamban. Egy cetli volt rajta:
Ezt elfelejtettem! ~Louis 

Az első kérdés ami felmerült bennem az hogy egy fiúbanda miért tart magánál női ruhát? A másik pedig hogy mit is akarnak velem megbeszélni? Na mindegy is. Gyorsan belebújtam a szépen hajtogatott ruhába ami történetesen egy szoknya volt, és jól kiemelte az alakomat.
-Szuper! -mondtam magamban...persze szarkasztikusan. Elő kotorásztam a táskám aljából a topánkámat majd abba is bele bújtam de most nem igazán volt kedvem sminkelni. Letipegtem a nappaliba ahol a fiúk éppen beszélgettek.
 Sorban ültek egymás mellett. Zayn, Liam, Harry, Louis és Niall. Mindenki rám nézett amitől picit kínosan éreztem magam. Nem értem hogy ilyenkor hova tűnik az a vad Lucy aki valójában vagyok! Lehet hogy szabadságra ment ezért csak egy kiscica maradt itt.... Harry egy utolsó szót váltott Louis-val majd felpattant a kanapéról. A legidősebb srác felém egy mosolyt küldött míg göndörkét egy komoly tekintettel jutalmazta meg.  Az említett kiviharzott a konyhába míg a másik minden egyes lépését figyelte. Meglehetősen furi helyzet volt. Louis intett felém én pedig nemtudtam megáljt parancsolni a lábaimnak. Lehuppantam mellé a kanapéra majd vártam a magyarázatát.
-Szóval Lucy...el mondod mennyire emlékszel a tegnap és ma történtekből? -kérdezte
Várt a válaszomra amin én jól elgondolkoztam.
-Csak képekre -vallottam be
Egy halvány mosoly jelent meg a szája sarkában. Hmm....ezt Emily látná! Elkalandoztak a gondolataim. Eszembe jutott a barátnőm aki velem volt. Emily....
-Szóval akkor ma nézünk neked egy járatot ami egyenesen haza visz -hallottam Louis hangját és ledöbbenve bámultam magam elé. Emily.
-Hol van Emily?!? -hangom szinte sikításba fajult át sebtében ugrottam fel a kanapéról és a fiúkra bámultam.
-A lány tegnap a Red Angel előtt? -kérdezte Liam.
-Igen! Pontosan! -vágtam rá
-Nemtudom -rázta meg a fejét és belőlem az élet is kiszállt.
-Jól vagy? -rázta meg az alkaromat Niall- teljesen elfehérdetél!
A hangjában aggodalom tükröződött.
-Meg kell keresnem -suttogtam magam elé úgy hogy biztosan meghalják. Arréb mentem és felvettem a táskám a kanapéról. Belebújtam a bőrdzsekimbe és mindezt villám gyorsasággal. Az ajtót közelítettem meg, mikor Louis lépett elém.
-Engedj! Meg kell találnom! -szűrtem a fogaim közül.
-És hol akarod keresni? -jött felőle a kérdés- vagy csak elindulsz egy idegen városba hogy majd biztos megtalálod? Szépen haza mész! Biztosan jól van!
-Ezt nem hiszem el! -háborodtam fel, de jogosan!
Az előttem álló megforgatta a szemét, majd ellépett mellőlem.
-Hidd el jól van -győzködött Niall, sikertelenül.
 Sóhajtottam egyet majd vissza sétáltam a nappaliba. Ledobtam a táskámat majd eszembe jutott valami. Ha egyszer sikerült megszöknöm otthonról, itt sem lehet nehéz...! Kéne a telefonom és némi pénz....de nem az úgy túl feltűnő lenne. A kabátom levettem...   farancba! Nem is érdekel!!
-Használhatom a mosdót? -kérdeztem meg.
-Persze, gyere -szólt Louis és én persze mentem utána.
-Lucy nézünk neked egy gépet, rendben? -kérdezte lágyan hátha így "megszelidíthet". Teszem hozzá az elég nehéz lesz.
-Rendben -egyeztem bele persze nem fogok azon a géoen ülni míg nincs meg Emily! De ezt neki nem kell tudnia.
Bezárkóztam a helységbe majd kitártam az ablakot. Lenéztem hogy vajon hogy tudok lejutni onnan. Kezdett sötétedni de itt nem maradok tovább egy percet sem! Nem messze tőle talán egy méterre egy vastag fa erős ága húzódott. Egy méter. Felálltam az ablak párkányra majd vettem egy mély levegőt. Elrugaszkodtam. Abban a percben mikor nem éreztem biztos talajt a lábam alatt gondolatok össze-visszasága kavargott a fejemben. Aztán elkaptam az ágat. Magamban elmormoltam egy fohászt amiért nem kenődtem el a talajon. A többi már simábban ment. Leértem a földre majd a hátsó kapuhoz iramodtam. Arra viszont nem számítottam hogy a konyha ablaka pont a hátsó   udvarra néz. És történetesen Harry bámult rajta kifele. Talán csak a tájat figyelte, mikor megakadt a szeme rajtam. Egy pillanatig farkasszemet néztünk majd futásnak eredtem. Kijutottam hátul majd az utcára siettem és megindultam valamerre. Mivel nemtudtam hol vagyok ezért csak futottam semmivel sem törődve közben az eső is megeredt.

-Igen? Még valalami? -kérdeztem magamban.
Befutottam egy sikátorba ahol látszólag senki sem volt. Sötétedett már de nem álltam meg! Futottam tovább! Talán jobban kellett volna figyelnem mivel mikor hátra néztem hogy követ-e valaki belefutottam egy vékony üveges ajtóba. Ismétlem vékony üveges. Azonnal szilánkokra tört, még épp annyi időm volt hogy a szemem elé kapjam a kezem. Mozdulni sem bírtam. Az üvegszilánk néhány helyen még kiállt a testem egy-egy szegletéből. A ruhám néhány helyen elszakadt kezeimből cseppekben hullott a vér. Tettem előre egy lépést de a fájdalom belém nyilalt, felszisszentem. Nem állhatok meg! Nem adom fel! Újabb lépést tettem. Ez sokkal  joban fájt úgy látszik a lábaim is sérültek. Kigördült egy könycsepp a szemem sarkából. Oda nyúltam hogy letöröljem. De ez nem az a sima sós könycsepp volt. Keveredett a vérrel. Szóval még sem sikerült teljesen megvédenem az arcomat. Biztosan drasztikusan nézhetek ki! Még szerencse hogy senki sem lát! A fájdal erősödött de tűrtem. Csak tűrtem és tűrtem.

*Louis szemszög*

-Úgy érzem hogy még lesznek gondjaink ezzel a lánnyal -sóhajtva fordultam a srácok felé.
-Hogy érted ezt? -nézett rám értetlen tekintettel Niall.
Mikor megszólalhattam volna Harry rontott be hozzánk.
-Megszökött! -jelentette be, én egyből tudtam kire gondolt.
Felsiettem az emeketre majd dörömbölni kezdtem a mosdó ajtaján.
-Lucy! Lucy nyisd ki! -kiabáltam de semmi. Majd berontottam. Az ablak tárva-nyitva. A lány sehol.
-Jézusom! -motyogtam majd siettem vissza a fiúkhoz. Már mindenki készen állt az indulásra.
 Biztosak voltunk benne hogy fog valamo történni, de nem vártam rá ilyen hamar. Most az ő fejével kellett gondolkoznunk. És mivel elég kiszámítható volt, könnyen megtaláltuk. De az a látvány ami elénk tárult nem igazán tetszett.

*Lucy szemszög*

 Tettem még pár lépést, azt is küszködve. Könnyeimet már nem bírtam vissza folytani. Záporozva szelték át arcomat ahol voltak kisebb-nagyobb vágások. Ismét felszisszentem, ez a fájdalom nem olyan elviselhető, mint amikor saját magamon ejtek ilyesfajta vágásokat. Nyögdécselve toporogtam tovább az eső még mindig csepergett. Egy fékcsikorgást hallottam mögülem.
-Ez nem lehet igaz! -szitkozódtam halkan.
Óvatosan megfordultam és 3 fiúval találtam szembe magam. Harry, Liam és Louis. Tőlem úgy három méterre álhattak. Végignéztek rajtam majd arcuk eltorzult. Szóval elég szörnyen festhetek.

 A könnyek ismét megjelentek a szememben és lassan csordogáltak lefele. Louis indult meg felém, majd mikor elég közel volt hozzám erősen magához szorított. A fájdalom ismét belém hasított most picit erősebben de jól esett amit tett. A lábaim felmondták a szolgálatot és már csak ő tartott.  Szerintem érezte mert egyik keze a derekamra csúszott a másikat pedig a térdhajlatomba csúsztatta és ölbe kapott. Mellkasára döntöttem a fejem és beszívtam az enyhe menta illatot. Megnyugtatóan hatott rám és már csak Louis hangját hallottam.
-Liam te vezetsz! -mondta és már mást nem is hallottam mert húzott magával az álmok vilàga.


Drága olvasóim! Annyira boldoggá tesztek! Köszönöm a kommenteket és ehez a részhez is kérnék párat ;) <3  na hát a rész... remélem elnyerte a tetszésetek!! Imádlak titeket! Puszi :* Virág <3

2. Fejezet

  "Londonban vagyunk" - ez a kétszó csengett a fülemben. Csak egy percig maradt komoly a srác majd mindannyian nagy röhögésben törtek ki, kivéve engem. Minden bizonnyal sokkos állapotba kerülhettem... nem találtam a megfelelő szót.
-..... -szólásra nyitottam a szám viszont egy hang sem jött ki a torkomon. Majd feleszméltem hogy még mindig engem bámulnak. Figyelmem egyre jobban lankadt éppen össze esni készülten mikor a gyomrom óriásit forgott jelezve nekem hogy ennek hamarosam nem lesz jó vége.
-Használhat a mosdót? -kérdeztem sietősen.
-A folyosón első ajtó jobbra -szólalt meg valamelyik de azt már nem figyeltem hogy kitől származik a mondat.
 Suhantam át a nappalin majd a mellékhelységbe érve magamra zártam az ajtót. A wc fölé hajolva megkönnyebbülve adtam ki magamból azt a sok alkoholt amit az éjszaka folyamán megittam. Még néhányszor kiöblítettem a számat hogy eltűnjön a keserű íz majd nekidőltem a hideg csempének.
-Mi történhetett?? - tettem fel magamban a kérdést, majd egy kép ugrott ba tegnap estéről.

*Visszaemlékezés*

-Jajj apa ne csináld már! -kérleltem őt tovább - hiszen már 17 vagyok! Kérlel!
-Sajnálom Lucy de nem, anyád megmondta mennyire nem tetszik neki ez a dolog -mondta minden egyes szót kihangsúlyozva.
-De Emily is ott lesz..! -még mindig nem tágítottam az érzés mellől hogy egy 17 éves lányt igenis el kell engedni bulizni a barátaival szilveszter éjszakályán!
-Nem leszel egyedül, itthon lesz veled Helena -ó őt el is felejtettem, mondhatom szuper!

-És te mikor jössz? -tettem fel a kérdést és hangombam tisztán tükröződött az érzés hogy mennyire nem szeretem a mostoha anyámat.
-Kicsim, próbálok sietni! -mondta lágyan ja igen a munka az mindig fontosabb.
-Még mindig nem hiszem el hogy itt hagysz vele -szűrtem a fogaim között és az ajtóban álló Helenára mutattam.
 Apa egy puszit nyomott a homlokomra majd elmormolt egy sziát. Nekem sem kellett több, felfutottam a szobámba majd jó erősen bevágtam az ajtómat hogy biztosan meghalják. Az ágyamra vetettem magamat de most sírás helyett inkább egy szökési terven gondolkoztam. Miután megvolt a tervem elő kerestem a legjobb ruhámat amit már régóta tartogattam erre az eseményre.

Majd hívtam a legjobb barátnőmet Emilyt.
-Szia csajszi! Mizujs? -szólalt meg barátnőm
-Szia! Nem engedtek el!  -hangomban semmi szomorúság nem volt.
-De! Nee máár!! -nyávogott a fülembe
-Ott leszek!
-De mi? -szerintem teljesen össze kavartam- most mondtad hogy nem engedtek el!
-Tudom de megszökök!

*Vissza emlékezés vége*

 Kopogtattak az ajtón, mire felkaptam a fejem.
-Jól vagy? -jött a kérdés
Felálltam a hideg kőről és ajtót nyitottam. Három aggódó tekintettel találtam szembe magam.
-Persze -hazudtam és elmentem mellettük.
 A ruháimhoz siettem majd felkapkodtam a földről. Nem messze tőle megtaláltam a táskámat is, amiért hálàt adtam. Láthatóan ledöbbentem mikor észre vettem hogy rajtam kívül nincs senki a szobában. A fiúra néztem mikor tekintetünk találkozott és kék szemei belefúródtak enyémbe. Majd intett a fejével hogy kövessem. Elindultam mögötte közben beszélni kezdett.
-Szóval Lucy most el kéne mondanod mire is emlékszel.....-nem nagyon értettem mit mond de nem is érdekelt majd a szőke srác tűnt fel mellettünk és egy mosolyt intett felém. Éreztem valami furcsát majd egyre jobban át vette felettem az irányítást. Gyengének éreztem magam és már a lábaimat sem tudtam késztetni arra hogy megtartsanak.
-Louis!! -a szőke srác ijedt hangját hallottam majd nagy sebességel száguldtam a föld felé, de mást már nem láttam és nem hallottam...!


Halihóó!  :) bocsi ez a rész nem lett valami hosszú, de mostanság nincs időm...:/  hát ezelőtti részre nem jöttek komik ://  de örülnék ha erre legalább 1-2 t kapnék :) puszi Virág :D <3

1. Fejezet

 Kedves olvasóim!
 Sajnálom hogy picit megkéstem a résszel de tudjátok most félév van és próbálok mindenből jobb jegyet kapni.....na de nem is húzom tovább az időtöket..:)) a részhez csak annyit hogy sokat küszködtem vele, de hát gondolom tudjátok hogy nem egyszerű bele kezdeni...  örülnék néhány kominak érdekel a véleményetek és jöhet hideg meleg egyarábt ;) jó olvasást !
Puszi:Virág

-------------------------------------------------------------


1. Fejezet

  Éreztétek már hogy az álom és az ébrenlét kapujánál álltok és nem tudjátok hogy mit akartok? Elragadjon az álmok világa ahol rémálmok gyötörnek vagy fel ébredsz és megtapasztalod hogy szörnyű dolgot műveltél és szembe nézel a csalódott arcokkal...
  Na mindegy én inkább döntök az ébredés mellett. Ja amúgy a nevem Lucy Wattson...egy 17 éves átlagosnak nem mondható tini vagyok. Szemem tengerkék színben pompázik és hajam aranybarna színű és göndör....jó tudom ez így tök átlagosnak néz ki de amiket csinálok az nem éppen az.....(nem mondom el mik azok majd úgyis rájöttök)
  Na szóval fel kéne ébredni....Hehh ez így nagyon hülyén hangzik, mintha tőlem függene… jó tudom részben tőlem függ de na...!
 Gyorsan elment a kedvem mikor egy éles szúrást éreztem a fejemben. Mintha apró szilánkokra tördeltek volna bent mindent. Na igen most már ébren vagyok…
 Felszisszentem és a kezemet azzonnal a fejemhez kaptam hátha így elmúlik a fájdalom, közben nagy gyorsasággal ültem fel azon a kényelmes valamin amin eddig feküdtem. De lehet ezt nem kellett volna, mert megszédültem és azonnal vissza estem.
 Vártam pár percet míg a fájdalom csillapodik és lassan nyitogatni kezdtem szemem.
-Fényesség -gondoltam magamban- de hol vagyok?
Ez egy költői kérdés volt de szerintem nemsokára megtudom rá a választ...
  Miután látásom kitisztult megpillantottam a "szobát" aminek éppen a kellős közepén voltam. A bútorok gyönyörű faburkolatban....aztán tekintetem a földre tévedt ahol megannyi ember feküdt.....csak páran voltak de nem néztek ki valami jól (a másnaposságra értem). Majd mikor végig néztem a szobán még egy valami ragadta meg a figyelmemet.....a sok ruha a padlón köztük az is ami rajtam volt tegnap este....a szememből azonnal kiszökött a fáradtság és elkerekedett...
Egy fura gondolat csúszott át az agyamon: "ha az ott van, mi van rajtam....?!?"
 Óriási sóhaj szökött ki a számon mikor láttam hogy azért mégsem voltam ruhák nélkül....sőt most hogy végig nézek magamon a férfi inget eltekintve  elég jól passzol a személyiségemhez ez a ruha!

 Na persze későn jövök rá hogy ez az én ruhàm....de várjunk csak várjunk...! Férfi ing?!? Na jó mielöbb meg kell tudnom mi történt.. !
 A gondolatmenetemet egy hang zavarja meg.....nemis egy hanem kettő, három, négy....öt...!
 Fel tornásztam magamat álló helyzetbe majd rájöttem hogy egyszerűbb lenne a tűsarkú nélkül... Elindultam a hang felé közben kisebb-nagyobb szerencsével sikrült leküzdenem magamról a magassarkúmat. Mire a konyha ajtóba értem a másikból is kibújtam majd felpillantottam ahol éppen öten lesték minden mozdulatom..... Alaposan megnéztem őket eggyesével. Olyan ismerősek voltak de ha agyon ütnek sem tudom megmondani honnan...!
 A fekete hajú srác a pultot támasztotta nem messze tőle egy barna rövid hajú srác ült kávét szürcsölgetve. Utána a göndörkére esett a pillantásom aki szinte felső testével az asztalon "feküdt". Majd a szöszire akinek a szemei a vágytól csillogtak...majd a végén az utolsót figyelten aki valaminek támaszkodva ugyan olyan tekintettel figyelt engem mint én őt.  Majd arcán egy mosoly ült ki és a szőke srácra pillantott aki megindult felém... vészesen közekedett és azt a pár méter távolságot gyorsan átszelte kettőnk között, majd olyat tett amin valahogy nem lepődtem meg.

 Forró ajkai szorosan tapadtak az enyéimhez majd tépni kezdték azt. Nem haboztam közekebb vontam magamhoz amitől elég rendesen megkepődött majd elváltak ajkaink és a szemei kipattantak. Ez sem minden nap történik meg velem, de a pillanatnak élek..!
 A szőkeség vissza sétált az előbbi helyére és helyeslően bólintott a többi srác felé.
-Sziasztok ! -törtem meg végül a csendet és vékony hangon megszólaltam
-Szia! -köszönt a szőke, de az arcom láttán gyorsan vissza fordult a reggelijéhez.
-Szóval nagy buli volt tegnap -röhögött fel a fejete hajú...ez a csönd kezdett irritálni ezért fel akartam gyorsítani a dolgokat..
-Na inkább ne húzzuk egymás idejét ezért csak az érdekelne hogy Dublin melyik szállodájában vagyok hogy haza tudjak  jutni -hadartam el és egy mosolyt villantottam.
-Dublin? -kérdezte a göndörke mire mindannyian összenéztek és hangos nevetésben törtek ki.
-Most meg mi van? -kérdeztem mikor már picit lenyugodtak.

Végre a legidősebb srác is felemelte a fejét és most először megszólalt hangjában komolyság tükröződött....
-Londonban vagyunk cica...!

Prológus

Prológus:

Egy szilveszteri kaland....


 Nagy buli volt, sőt óriási. Nem érdekelt hogy mit teszünk kivel csókolózunk, hova megyünk... Csak mentünk. Mentünk mit sem törődve a világgal...így a végén vissza gondolva jobb lett volna vigyáznunk. Mert ha nem ott ébredsz fel ahol tervezted abból baj lehet...! Főleg ha tök más helyen találod magad és egyedül vagy. Velem megtörtént, nem volt kis kaland! De új barátokra tettem szert, sőt még több mindenre is. Ez a kaland mely teljesen megváltoztatta az életemet. És higgyétek el, hogy elég furcsa ha az egyik pillanatban Dublinban bulizol a haverjaiddal a másikban pedig London egy nagyon puccos kis lakosztályában ébredsz néhány ismeretlen sráccal. De hogy közben mi volt? Az nagyon hosszú történet de ha kíváncsiak vagytok rá...elmesélem!


_________________________________________

Kedves ide tévedő olvasók! Ha itt jártok és tetszik a történet prológusa örülnék a pipának ;) és ha kommentelnétek is én lennék a legboldogabb, jöhet hideg meleg egyaránt ! :))